Ideális párkapcsolat kialakításához a zsarolás nem a legjobb módszer.
Nemrég az egyik ügyfelem azzal keresett meg, hogy pokollá teszi az életét a párja követelőzése. A 3 évvel ezelőtti összeköltözés után azzal szembesült, hogy teljesen mást gondolnak a háztartás vezetéséről, a főzésről, a gyereknevelésről, de a szerelem egy ideig elfedte a gondokat.
Aztán tudatosult benne, hogy számára nincs rendben az, hogy nem vezetnek konyhát és szendvicseken élnek, hogy az előző házasságból született lánya folyton sír és egyre több allergiája/fóbiája van, és hogy a kapcsolat egyre inkább csak a szexre korlátozódik, ami egyébként ritkul és különben is elege van az állandó hibáztatásból.
Ügyfelem számtalanszor próbálta ezt megbeszélni, sőt házassági tanácsadásra is hajlandó lett volna elmenni, de a párja részéről folyamatos ellenállásba ütközött. Egyszerre váratlanul ultimátumot kapott: akkor lesz főzés, béke, szeretet, ha látványos külsőségek között hivatalosan is feleség lesz, addig marad a szendvics, és a rideg tartás.
A helyzet egyre rosszabb lett, az úr mégsem tudott dönteni. Hajlott a házasság felé, mert szerette a párját, ugyanakkor a lelke mélyén érezte, hogy amit csinálnak, az még csak meg sem közelíti az ideális párkapcsolatot.
Közben a segítségemmel nagyon sokat tett saját magáért. Megszabadult az évek során összegyűjtött zaklatottságoktól, meg tudta változtatni a kommunikációját, képessé vált arra, hogy túlfűtött érzelmek nélkül lássa és megértse, hogy mi történik?
A történet szétköltözéssel végződött.
Hogy mi a tanulság? Az iskolában nem tantárgy, és legtöbb esetben a szülők sem tudják megtanítani a gyerekeket arra, hogyan építhető fel és tartható fenn egy hosszú távú, boldog kapcsolat. Ha valaki mégis nyitott, akkor változtathat az életén. Ha makacsul köti az ebet a karóhoz és csak a zsarolás eszközét használja, lehet, hogy azt az embert üldözi el maga mellől, akiről mindig is álmodott.
